Most olvasom, hogy eladó a Kádár étkezde… Nehéz megszólalnom, furcsa ez a feltámadó nosztalgia, évek óta nem voltam a kockás abroszok között.
Gyerekkoromban sem jártam ott soha. Aztán a rendszerváltás után az első maszek munkahelyemmel költöztem a Klauzál utcába. Mikor először bementem abba a “sikátorba”… emlékszem, meg voltam döbbenve. Szembe jött egy fiatal roma srác, kezében zacskó, nagyokat szívott belőle. Alig jöttem ki az első sokkból, elsétáltam a sarki kocsma mellett. Belülről zaj, kirepült egy ember. Leporolta magát és visszament. Utáltam. Az utcát, és az egész környéket. Amikor aztán néhány év múlva elköltöztünk, megsirattam a Klauzál utcát. És most újra siratom.
A környék legnagyobb csodája a Kádár étkezde volt, és Tibi bácsi, a főnök. Sosem fogom elfelejteni. Sétált a kockás abroszok között, ide szólt egyet, oda szólt egy másikat. Odaállt az ajtóba, elmenetelnél az ember bemondta neki a fogyasztást, ő meg elhitte. Megmondta mit adok, és én soha nem számoltam utána. Igazi főúr volt, a hely arca. Például: mindennap ott ült egy bácsi, félrecsúszott műhajjal a fején, kicsit homeless törzsvendég, aki a legolcsóbb főzeléket ette fasirtfeltéttel. Látszott, hogy nehezen fizeti a számláját. Tibi bácsi melléállt, és snóblizott vele. Ha nyert, kellett fizetni, ha vesztett, nem. Úri dolog volt. Nem könyöradomány, nem engedte el a fizetést. Játszott. Ha ő nyert, elkérte a 150 forintot.
Máskor láttam egy fiatal kölyökkel beszélgetni. Feri, hallom otthagytad a barátnőd… Nem szabad ilyet csinálni. Most született meg a gyerek. Ott a helyed, segíts! “Tibi bácsi nagyon házsártos, nem bírom!” Neked bírnod kell! Azért vagy férfi! Ha megtudom, hogy nem mentél haza, többet nem kapsz itt enni! “Jól van Tibi bácsi, hazamegyek!” Komolyan mondta, és látszott a tisztelet az arcán.
Ezer történetem van a Kádárból. A Klauzál utcáról. Múltkor arra sétáltam. A késdobáló kocsmát lebontották, nagy irodaház nőtt a helyére. Sokkal félelmetesebb látvány volt, mint a sarki krimó, ami mindig adott munkát a környékbeli üvegeseknek.
A mai bulvár sem marad el, hiszen felhívták a figyelmem, hogy elhanyagolom egyik első számú hősöm, Schmuck Andort. Nos Andor bevásárol az időseknek (mert az elsők a szépkorúak) és közben fogyókúrázik. Már 20 kilót fogyott. A módszer egyszerű, mindennap vízben főtt csirkemellet eszik. (Teljes marhaságnak tűnik, de nyilván nem az, ha Andor találta ki). Emellett néha meghúzza a felesége tartós tejét. (Ez is értelmetlenség, de hát hogy jövök én ahhoz, hogy kétségbevonjam a mestert). Eszter egyébként nem azért vásárolja a dobozos tejet, mert azt iszogatja, hanem súlyzózik velük a karanténban, ugyanis ő a tökéletes fenékért harcol. Karanténmódszer: kettő, literes tartós tejjel aerobic, hatos zsugor üdítővel guggolások. Nem csodálom, hogy ennyit eddz, még néhány kilót fogy az Andor, és lehet kapaszkodni a kegyeiért.
Legutóbbi hozzászólások