Telnek-múlnak a hetek. Azok, akik hosszú, könnyes posztokat szenteltek – megszámozott érvekkel – annak, hogy mit köszönhetünk a koronavírusnak, már úgy emlékeznek, hogy ők is csak olvasták ezeket valahol.
Nehezen megyek boltba. Nem azért, mintha félnék. Az elején aggódtam. De aztán a félelem eltompul. Erről már olvastam Örkény István könyvében. A kedvenc íróm, úgy hiszem, hogy mindent elolvastam tőle. A Lágerek népét is, pedig nem tartozik a fő művei közé. Örkényt annak idején elvitték néhány évre Szibériába orosz testvéreink. A Don folyóig még a második magyar hadsereggel érkezett, mint munkaszolgálatos, onnan már a szovjet hadsereg szállította tovább. Mondta ő, hogy inkább hozták, mint jött, de akkoriban nem lehetett tiltakozni a nemzetközi bíróságokon. Vitték, hát ment. Sokan meghaltak a fogságban. Mégsem féltek a foglyok egy idő után. Ahogy írta, a halál az élet része lett, és nem retteghetjük végig az életünket. Néha megürült egy-egy priccs, jöttek mások. Ott ilyen volt az élet.
A koronavírus világa is tompább lett. Persze betartok mindent. Felöltözöm, zsebre dugom a kocsikulcsot. Odakészítem a maszkot. Felveszem a gumikesztyűt. A feleségem kicsit segít, úgy könnyebb. A franc, nem vettem még fel a cipőm. Cipőt kötni gumikesztyűben elég megalázó. Olyan, mintha az ember most tanulná a masnicsomózást. Jól van, megvan. A kesztyű nem szakadt ki, irány a kocsi. Hipermarket, parkoló. Itt az ember magára applikálja a maszkot. Megvan. Kilépek, kocsi bezár. Két levegővétel, a szemüvegem bepárásodik. Lehet, hogy nem leszek vírusos, de az tuti, hogy elüt egy gyanútlan autós vásárló. És még nem is jutottam be a boltba. A piac ennél rettenetesebb. Múlt szombaton a bejáratnál ott állt két feladatát teljesítő polgárőr. Az egyik rám nézett, és megkérdezte: elmúlt Ön már 65 éves? Összeomlottam. Kérem vissza a régi életem! Azt a finánctőkés, elnyomósat.
Úgy látom, hogy most túl sok érdektelen dolgot írtam le, alig maradt betűm a mai kedvenc bulvárhíreimre. Azért a legkedvencebb kedvencet megosztom veletek. „Földrengés volt Los Angelesben, Vajna Tímea nagyon megijedt”. Azt hiszem ez életem címe. A cikkből egyébként kiderül, hogy az üzletasszonyt egymás után érik a csapások. A héten be kellett zárnia a fánkozóját (nem fogytak a fánkok), most meg ez a földrengés. 3,7-es erősségű volt egyébként. És a cikk alatt ott sorakoznak a témába vágó hasonló cikkek címei. Itt találtam a másik gyöngyszemet. Nem ennyire erős, de nem rossz. „Megnőtt Vajna Tímea feneke, egy biciklin ülve mutatta meg.” A harmadik csapás.
Legutóbbi hozzászólások