Az ember ilyen vírusos időkben néha megbotlik. Fogyóban az alma. Naponta egy alma, az orvost otthon tartja. Kell az alma! Felveszem az utazószettem, irány a bolt. Odaérek, gyanúsan üres a parkoló. A fene, még csak 11:37, nem mehetek be. Sebaj, sétálok. Megkerülöm a boltot. Milyen szép ez a környék! (dehogy) Visszaérek, még mindig van 12 perc. Rám izzad a gumikesztyű. Téblábolok. A bolt előtt megjelenik egy biztonsági őr. Tudja, hogy most érkeznek a renitensek. A túl gyorsak, a tájékozatlanok és a trükközők. Még egy biztonsági őr lép ki az ajtón, az erősítés. „Jönnek a madarak!” – dünnyögi az egyik. Tényleg… ruganyos léptekkel érkeznek néhányan. A biztonsági őrök láttán megtorpannak… órára nézés, ideges ciccegés. Megállnak az üvegablak előtt, és tényleg úgy nyújtogatják a nyakukat, mint a madárkák, akik azt gondolják, hogy adhatnál néhány morzsát a túrós táskádból. De ez esetben a nyaknyújtogatás mást jelent. „Látod, barátom, alig vannak bent. Szerintem simán bemehetnénk.” A biztiboyok egykedvűek. – Kevesen vannak, és sietek – böki ki egy erőteljes hölgy. – Én megértem, de tudja, ez egy rendelkezés. A türelmét kérem! (volt felkészítés, ez biztos). Egy divatos lady nagy öntudattal megpróbál áttörni. Megállítják. Ideges. Befut a következő ötletember. – Én csak ideállok a bejárathoz! Felmérem a terepet. Gyere Joli! A felesége mellé áll, és úgy mutogatnak egy csokiparánnyal teli zacskó felé, mintha mögötte bújna meg az aztékok aranya. Egyre többen állnak a bejárat előtt, másfél méteres távolságtartás talán a Holdon. 12:00. A biztik elugranak, a nép betódul. Nem lennék a parány helyében. Az őrök szomorúan néznek egymásra. – Második félidő – mondja csüggedten az egyik. Még nem értem, de hamarosan megértem. Jönnek az elkéső nyugdíjasok! – Kicsit elkéstem, beengedne, vacsorát kéne főznöm. – Határeset – mondja az egyik megengedőn. Nyugdíjas besurran. – Ja persze, rendelkezés… mi? (A parányos kifigyelte a jogsértést). – Aztán ha vírusos lesz a néni, én megyek börtönbe, mi? A parányosnak a vérében van a dráma. A biztiboyok megvonják a vállukat és visszavonulnak. Mostantól az megy be akármilyen védőfelszerelés nélkül, aki csak akar. A törvény betartatott.
Na még egy mai friss bulvársziporka. „Berki dolgos feleséget faragott Mazsiból” A pár a „klasszikus családmodellt” követi: Mazsi megteremti az otthon melegét, kertet rendez, mos, főz, takarít, mégis királynőnek érzi magát. Berki Krisztián leleményesen éri el a céljait. Nem mondja Mazsinak, hogy takarítson. Csak vendégeket hív másnapra. Akkor magától is nekilát. A Berki királynőként bánik Mazsival, a tenyerén hordozza, de közben rávezeti arra, amire a férfinak igénye van. Berki hozzátette, hogy még egy hatásos ösztönző módszere van: felesége rengeteg háztartási eszközt kapott tőle az elmúlt időszakban. – Új porszívó, gőztisztító, amivel meg is könnyítem az én szerelmem dolgát, és még jobban élvezi a takarítást. Most főleg inkább én megyek el vásárolni, beszerezni a dolgokat, ő pedig többet van otthon.” Elképesztő ez a Berki. Gondoltam, ezt kipróbálom. Mondtam a feleségemnek, hogy veszek neki egy új porszívót, és közben ünnepélyesen bevezetjük a klasszikus családmodellt. Örült az új gépnek (a régi már eléggé köhög), és biztosított, hogy megengedi, hogy akármikor használjam. Mondtam, hogy a tenyeremen akarom hordozni. Furcsán nézett. Szerintem bedobom a gőztisztítót. Még tanulnom kell a Berkitől…
Legutóbbi hozzászólások