Elmesélem mit tudtam meg az utóbbi időben Kim Dzsong Un-ről. Először is egy műsorból megtudtam, hogy Ün-nek kell ejteni. Eddig nem úgy ejtettem, és ezután sem fogom, mert Ün, az bénán hangzik. Mégis… kit hívnak úgy, hogy Ün?
Néhány hete megírták, hogy szívműtéte lesz, mert beteg. Aztán el is tűnt a képernyőkről. Kétféle hír volt. 1. Megvolt a szívműtét, és lábadozik. 2. Nem volt komoly műtét, csak elmenekült a COVID járvány elől vidékre. Ami Észak-Koreában állítólag nincs is. Vagy van. Majd érkezett a következő: rosszul van, és kínai orvosküldöttség ment hozzá, mert a műtét nem volt sikeres. Ezen mondjuk nem lehet csodálkozni, az orvosoknak a saját életükért is rettegniük kellett – hibázás esetén. Aztán jöttek a hírek, hogy meghalt. Hamarosan bejelentik. Követi a trónuson a lánya, aki lehet, hogy a fia. Majd megjelent egy gyáravatón. Eléggé úgy nézett ki, ahogy szokott. Nem mondanám, hogy jól, mert mikor nézett ki az Un (Ün) jól. Állítólag nem műtötte meg senki semmivel és makkegészséges. Na most… ha most megkérdezitek, hogy Kim Dzsong Un él-e, azt mondom, fogalmam sincs. Vagy él, vagy nem. Vagy ő az, vagy nem. Vagy lánya van, vagy fia. Egyet tudok. Ezekkel a hírekkel rabolták az időmet.
Amikor annak idején szerkesztőségi értekezletekre jártam, ült középen egy ember – az volt a főszerkesztő – és megkérdezte mi lesz a mi rovatunkban? Elmondtam. Ha értette – bólintott. Ha mást szeretett volna – elmondta. Ha nem értette, akkor rám nézett, és megkérdezte: És ez a cikk kit tájékoztat és miről?
Nézzünk erre egy példát. “Koronavírus: két évig is tarthat a járvány, a második hullám sokkal rosszabb lehet”. Legalábbis a minnesotai egyetem tanulmánya szerint. Elemezték a száz évvel ezelőtti spanyolnátha járvány lefolyását, így jutottak erre a következtetésre. Nos: mit tudok ezzel a hírrel kezdeni, mint átlagpolgár. Annyit, hogy rákattintok – ez a lapnak jó -, majd alaposan megijedek. Egy ilyen kutatással a szakemberek kezdenek valamit. Kiszámolják az esélyeket, felkészítik a politikusokat az eshetőségekre. Akik felépítik a védekezés hátterét és a szükséges kommunikációt. Aztán az is lehet, hogy az egész nem következik be. A koronavírus és a spanyolnátha ugyanis nem ugyanaz a betegség. Akkor mire volt jó? Semmire. Arra jöttem rá, hogy a “komoly” hírsajtóban sokszor értelmetlenebb szócséplés folyik, mint a bulvárban. Például: Horváth Éva macskáját elütötték, üzent az autósnak: ,,Neked is kívánok hasonló jókat!” Ezt legalább értem.