Utálok karanténban lenni. Persze beteg sem akarok lenni, és másokat sem szeretnék megfertőzni semmivel. Nem akarok vitatkozni, sem okoskodni, sem megmondani a tutit. Csak annyit akarok mondani, hogy élni fontos dolog. Egymásra vigyázva kéne élnünk.
Hiányzik a családom, hiányoznak a barátaim. Ráadásul anyák napja van. Az első édesanyám nélkül. Nem akarok erre gondolni. És arra sem, hogy rengetegen nem ölelik meg az édesanyjukat, mert féltik őt a betegségtől. Megértem. Én megölelném, ha lehetne. Felvenném a legdurvább szkafandert, vagy bármit. Locsolnám magamra a fertőtlenítőszert, amíg lejön a bőröm. De megölelném az anyám. Nyilván nem biztathatok erre senkit. Nem is teszem. De egészen biztosan tudom, hogy ma minden édesanya erre fog vágyakozni.
Inkább elmesélem, hogy a Desszeretlek cukrászműhelyben vettem egy Anyák napi dobozkát. Na jó, kettőt. Az egyik ajándék, a másik csak egy talált tárgy, amin meg lehet lepődni. (Nahát, hogy került ez ide?) Látjátok a fotón. Eszembe jutott, hogy az élet mennyi mindent adhat. Ha megkérdeznétek tőlem, hogy milyen ízűek ezek a csecsebecsék – véletlenül megettük – elbizonytalanodnék. Az egyiknél azt mondanám, hogy az alapíz a málna. A másiknál a narancs. A harmadiknál – valószínűtlenül csokoládés. De nem málnaízű. És nem narancs. Olyan tehetségesen van összeálmodva, hogy létrejön egy új íz, egy új minőség. Egyik pillanatban roppan, a másikban lágy, a harmadikban selymes, a negyedikben darabkás. Jó dolog jót enni. Ha főzünk valamit, beleadunk szívet, anyai örökséget, körbeülünk, és egy pohár finom bor kíséretében lakmározunk… az nagyon hiányzik. De néha kell egy különleges élmény is. Egy kompromisszumokra képtelen, tehetséges ember kezéből. Amiről eszünkbe jut, hogy élni lehet. Érdemes.
Legutóbbi hozzászólások