Néhány napja tragikus vadászbaleset történt Újfehértón. Ilyen esetek után mindig kiújulnak a vadászattal kapcsolatos viták. Nem fogok állást foglalni, mert nem tudok. De azért elmondom nektek néhány aggályom. Lehet, hogy ezek nem érvek, majd jól megmondjátok, ha így van.
Ha az ember a húsevők csapatában játszik, akkor nehezen papolhat az állatok életének védelméről. Eszem húst, és sajnos nagyon szeretem, és egészségesnek tartom a fogyasztását. Édesanyám parasztkonyháján nőttem fel. Ő úgy nevelkedett, hogy körülvették az állatok, akik fontosak voltak, ellátta, gondozta, és ha eljött az idő, meg is ette őket.
Gyerekkoromban sosem láttam bontott csirkét. Anyám hozott nagymamámtól, vagy a piacról – élőt. Gondosan kiválasztotta, levágta, és elkészítette a családjának. Apám, aki városi gyerek volt, úgy gondolta, hogy az állat levágása férfimunka. Egyszer próbálta meg, édesanyám megkérte, hogy többet ne tegye. Apám ugyanis megszánta az állatot, és ezzel meghosszabbította a szenvedését. Anyám tisztelte az állatokat. Ha megölte őket, annak oka volt. És nagyon hatékonyan, gyorsan tette. Sosem engedte, hogy nézzem, azt mondta, hogy ez nem szórakozás. Majd ha odajutok, és meg akarom tanulni, megtanítja.
Eljött a bontott csirke kora. Aztán a filézett csirkecomb ideje. A húsdaraboké, amelyek nem hasonlítanak az eredeti állatra. Nem tanultam meg tőle ezt a fontos tudást. Nagyon hiányzik.
Régen az emberek azért vadásztak, hogy a családnak legyen mit ennie. Ez manapság már nem így van. Attól azonban mindig viszolygok, amikor azt mondja valaki, hogy a vadászat sport. Sportból élőlényeket ölünk. Szerintem ez rosszul hangzik.
Persze minden érvet ismerek.
1. Manapság már összetöpörödtek az erdők, ha nem vadásznánk, bizonyos állatfélék elszaporodnának, és elvennék a többi elől az életteret.
Nyilván ez így van. De valamiért azt gondolom, hogy ezt a problémát az erdészek megoldanák. Elég sok ember végez ilyen szakon, és nyilván nagy szeretettel tartanák karban az erdőket.
2. Egy vadász rengeteg időt tölt a természetben és törődik is vele.
Nagyszerű, de ezt egy természetbarát is megteszi.
3. Ez nemcsak sima mészárlás. Egy vadat be kell cserkészni, ezer dologra kell figyelni. Széljárásra, hangtalan mozgásra. Az igazi vadászok ezeket megtanulják. Ez egy ősi tudás.
Értem. De ezt mind megteszi egy természetfotós is. Ugyanúgy becserkészi az állatot, a közvetlen közelébe megy. Az ő trófeája a közeli kép. Nem kell senkit megölni, az adrenalinfröccs pedig ugyanúgy megvan. Ráadásul a tét is nagyobb. Hiszen ha valamelyik nagyvad a kattintásra felfigyel és feléd indul, lehet cikcakkban szaladni.
4. Szeretem a vadhúst, és amit lelövök, azt megeszi a családom.
Én még ezt az érvet nem hallottam. De lehet, hogy más igen. A horgászoknál már láttam az úgynevezett sporthorgász fajtát. Kifogja a halat, lefotózza, visszaengedi. Nyilván a hal így sem kacag sokat, mégis ott van ebben az élet tisztelete. Ha egy horgász hazavisz egy halat, akkor megpucolja, kibelezi és elkészíti. Nálam ez rendben van.
5. Az emberben ott munkál az ölés ösztöne. Ez van, nem kell szégyellni.
Ezt értem. De nem szeretem.
Kamaszkoromban rongyosra olvastam Széchenyi Zsigmond és Kittenberger Kálmán könyveit. Nagyon romantikusnak gondoltam az életüket. Bevallom – most is úgy gondolom, hogy romantikus életet éltek. A világ megváltozott. Talán a vadászok is.
Legutóbbi hozzászólások