Megjött a jó idő. A természet kizöldült, kisárgult, kipirosodott és harsog. Mindig is kertet szerettem volna, és elöntött a jó érzés, amikor összejött. A gyümölcsfák személyes barátaim, a rózsatövek legbelső cimboráim. Amikor meglett a kert, a feleségem felvázolta a kertbéli koncepciót. Semmi méreg, ha permetezünk, akkor természetes anyagokkal. A földanya cinkosai leszünk. Ágyás, veteményes, rukkola, fűszernövények, paradicsom. Ezt el is mondtuk a házzal örökölt kertész úrnak. (Azért hívom úrnak, mert az, egy igazi úr) Csendben mosolygott a bajusza alatt. Azt lehetett kiolvasni a tekintetéből: már megint itt egy szerencsétlen városi bagázs… “De azért gyümölcsöt szeretnének?” Nagyon szeretnénk. “Akkor majd néha permetezek. Persze nagyon vigyázva, és valami természetessel.” Megnyugodtunk. És akkor elindult az élet. Kártevők, gombák, rozsda, tetű. A levelek pöndörödnek, foltosodnak. A sövényünket kéthetente megtámadja a puszpángmoly. Azt sem tudtam, hogy létezik ilyen nevű kukac, ez meg időről-időre ott integet a kerítésen lógva.
No de ekkor jön a kertész úr, és leszámol a kártevőkkel.
Az érkezésének liturgiája van. Először is telefonál. “Jövök, hívják be a kutyát, nehogy beteg legyen. ” Lakat beparancsolva. Száradó ruha a házba költözik. A feleségem nejlonnal takargatja a petrezselymet és a rozmaringot. Közben a kertész úr felkészül. Ezt ne úgy képzeljétek, mint régen. Nincsen pumpálás, meg ilyenek. 10 centis átmérőjű cső, benzinmotor. A kertész úr bekeveri a természetesazonos gyilkot, nyögve a hátára emeli és berántja a motort. Füst csap fel, a motor felbőg. A szomszédok is a házukba rohannak, és vizes ruhával tapasztják be az ablakréseket. A feleségem felkapkodja az utolsó kint rekedt tárgyakat és visszavonulunk a belső termekbe. (értsd. szoba) Mindent hermetikusan lezárunk, és várjuk a permetezés végét.
Lakat már sejti, hogy estig nem mehet ki a szabadba, csak majd sétálni. Mindenki tudja a dolgát.
Tegnap pont kinéztem az ablakon, amikor a kertész úr permetezett. A benzinmotor ugatott, a csőből dőlt a cucc a cseresznyefára. (ezt hívják úgy: vegyszeres pálinkavédelem) A kertész úron se védőfelszerelés, se szemüveg. Kicsit hunyorított is, hogy minél kevesebb mérget hozzon vissza a szemébe a feltámadó szellő. Kicsit hasonlított Sylvester Stallone-ra, amikor éppen ráindul két szakasz vietkongra.
A fene gondolta, hogy ezek a kertészek ilyen heroikusak és ilyen veszélyesen élnek.
Legutóbbi hozzászólások